| Település földrajz |
 |
|
Imola Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén fekszik, a régi Gömör vármegye területén, a Gömör-Tornai-Karszt magyarországi részén. Megközelíthetőség Budapesttől 200, a megyeszékhelytől, Miskolctól 50 kilométerre található. A legközelebbi városoktól Ózd és Kazincbarcika mindössze 30-30 kilométerre van. Aggtelek, a környék turisztikai szempontból legnevezetesebb települése 8 km-re található. Az Aggteleki Nemzeti Park pedig 248 ha-t tud magáénak az imolai határból. Imolát a következő községek veszik körül : Aggtelek, Kánó, Rudabánya, Zubogy, Ragály és Trizs. Földrajzi adottságok A község a róla elnevezett patak völgyében található, mely ÉNy-DK-i tájolású. A községhatár pontosan követi a patak vízgyűjtő területének határait, tehát a környező hegyek gerincén húzódik. Az Imola-patak a falutól észak-nyugati irányban ered, több forrás és időszakos vízfolyás vizét gyűjti magába, de még ez sem elegendő ahhoz hogy a nyári kánikulákban ki ne száradjon. Miután a falu főterén a Leléte-völgyi vízfolyás vizét is befogadta dél-keleti irányban hagyja el a község határát (tehát nem az Aggtelei Nemzeti Park irányába). A falu 240 méteres tengerszint feletti magasságban van, a községhatár legalacsonyabb pontja a Zúgó-völgyben található, 200 méteren. Legmagasabb a Farkas-lyuk feletti plató 378 méteren az Aggtelek-Kánó-Imolai hármashatár közelében. Ezekből az adatokból is látható, hogy Imola jellegzetes dombvidéki település. Határa erősen tagolt 5-20 százalék közötti átlagos lejtéssel, mezőgazdasági művelésre csak kis része alkalmas. Völgysűrűsége meghaladja a kistérségi átlagot, ami 2,5 kilométerpernégyzetkilométer. Földtani adottságait tekintve a felszínt nagyrészt pliocén agyagos, homokos üledékek fedik, a Temető-oldaltól a Tóberke irányába a régi tónál oligocén homokkő található. Talaja rendkívül gyenge, agyagos, és erősen tagolt. A termőréteg vastagsága 40-80 centiméter. A határt harmadidőszaki üledéken képződött agyagos vályog mechanikai összetételű agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják. Több helyen találkozunk nyirokszerű agyaggal is. A szántó és rét-legelő művelési ágba sorolt földek átlag aranykorona értéke nem éri el a 8-at. Az erdőé természetesen még alacsonyabb. A községhatár észak-keleti részén az Aggteleki-karsztra jellemző karsztos, kőkibúvásos a felszín, különösen a meredekebb hegyoldalakon. A területre ÉNy-DK-i tektonikus irányultság jellemző, a mélyszerkezetekben viszont a Darnó-vonal folytatásaként az ÉK-DNy-i irány a meghatározó. Rétegvizekkel gazdagon ellátott. A község a róla elnevezett patak völgyében található, mely ÉNy-DK-i tájolású. A községhatár pontosan követi a patak vízgyűjtő területének határait, tehát a környező hegyek gerincén húzódik. Az Imola-patak a falutól észak-nyugati irányban ered, több forrás és időszakos vízfolyás vizét gyűjti magába, de még ez sem elegendő ahhoz hogy a nyári kánikulákban ki ne száradjon. |
|
|
|
||
|
||
|
||
|
||
|
||
|
||
|
||
|
Miután a falu főterén a Leléte-völgyi vízfolyás vizét is befogadta dél-keleti irányban hagyja el a község határát (tehát nem az Aggtelei Nemzeti Park irányába).
A falu 240 méteres tengerszint feletti magasságban van, a községhatár legalacsonyabb pontja a Zúgó-völgyben található, 200 méteren. Legmagasabb a Farkas-lyuk feletti plató 378 méteren az Aggtelek-Kánó-Imolai hármashatár közelében. Ezekből az adatokból is látható, hogy Imola jellegzetes dombvidéki település. Határa erősen tagolt 5-20 százalék közötti átlagos lejtéssel, mezőgazdasági művelésre csak kis része alkalmas. Völgysűrűsége meghaladja a kistérségi átlagot, ami 2,5 kilométerpernégyzetkilométer.
Földtani adottságait tekintve a felszínt nagyrészt pliocén agyagos, homokos üledékek fedik, a Temető-oldaltól a Tóberke irányába a régi tónál oligocén homokkő található. Talaja rendkívül gyenge, agyagos, és erősen tagolt. A termőréteg vastagsága 40-80 centiméter. A határt harmadidőszaki üledéken képződött agyagos vályog mechanikai összetételű agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják. Több helyen találkozunk nyirokszerű agyaggal is. A szántó és rét-legelő művelési ágba sorolt földek átlag aranykorona értéke nem éri el a 8-at. Az erdőé természetesen még alacsonyabb.
A községhatár észak-keleti részén az Aggteleki-karsztra jellemző karsztos, kőkibúvásos a felszín, különösen a meredekebb hegyoldalakon.
A területre ÉNy-DK-i tektonikus irányultság jellemző, a mélyszerkezetekben viszont a Darnó-vonal folytatásaként az ÉK-DNy-i irány a meghatározó. Rétegvizekkel gazdagon ellátott.
Imola természeti értékei
Geológia
A Tóberkében található az imolaiak által csak Ördöglyuknak nevezett víznyelő, mely a Világörökség részét képező Aggteleki-karszt barlangrendszeréhez tartozik. Flóra A terület klimazonálisan erdős jellegű, gyertyános-tölgyes, cseres-tölgyes, kocsányos-tölgyes, akácos, erdei- és lucfenyves állományokat találunk. Hagymás-gumós növények közül a tavaszi csillagvirág és a salátaboglárka, a lágyszárúak közül a kardos madársisak és a bíboros kosbor, valamint a fekete szeder honos e vidéken.